érjék

See also: érjek

Hungarian

Etymology

ér (“to reach; to be worth”) +‎ -jék

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːrjeːk]
• Hyphenation: ér‧jék

Verb

érjék

1. third-person plural subjunctive present definite of ér

Usage notes

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• érjék (…) el, el … érjék ― elérjék ― elér
• érjék (…) fel, fel … érjék ― felérjék ― felér
• érjék (…) meg, meg … érjék ― megérjék ― megér
• érjék (…) utol, utol … érjék ― utolérjék ― utolér
• and some more, see its derivatives with verbal prefixes.