éred

See also: ered

Hungarian

Etymology

ér +‎ -ed

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːrɛd]
• Hyphenation: éred

Verb

éred

1. second-person singular indicative present definite of ér

Usage notes

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• éred (…) el, el … éred ― eléred ― elér
• éred (…) fel, fel … éred ― feléred ― felér
• éred (…) meg, meg … éred ― megéred ― megér
• éred (…) utol, utol … éred ― utoléred ― utolér
• and some more, see its derivatives with verbal prefixes.