ékesszólás

Hungarian

Etymology

ékes +‎ szólás

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːkɛʃsoːlaːʃ]
• Hyphenation: ékes‧szó‧lás

Noun

ékesszólás (usually uncountable, plural ékesszólások)

1. eloquence (the quality of artistry and persuasiveness in speech or writing)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	ékesszólás	ékesszólások
accusative	ékesszólást	ékesszólásokat
dative	ékesszólásnak	ékesszólásoknak
instrumental	ékesszólással	ékesszólásokkal
causal-final	ékesszólásért	ékesszólásokért
translative	ékesszólássá	ékesszólásokká
terminative	ékesszólásig	ékesszólásokig
essive-formal	ékesszólásként	ékesszólásokként
essive-modal	—	—
inessive	ékesszólásban	ékesszólásokban
superessive	ékesszóláson	ékesszólásokon
adessive	ékesszólásnál	ékesszólásoknál
illative	ékesszólásba	ékesszólásokba
sublative	ékesszólásra	ékesszólásokra
allative	ékesszóláshoz	ékesszólásokhoz
elative	ékesszólásból	ékesszólásokból
delative	ékesszólásról	ékesszólásokról
ablative	ékesszólástól	ékesszólásoktól
non-attributive possessive - singular	ékesszólásé	ékesszólásoké
non-attributive possessive - plural	ékesszóláséi	ékesszólásokéi

Possessive forms of ékesszólás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ékesszólásom	ékesszólásaim
2nd person sing.	ékesszólásod	ékesszólásaid
3rd person sing.	ékesszólása	ékesszólásai
1st person plural	ékesszólásunk	ékesszólásaink
2nd person plural	ékesszólásotok	ékesszólásaitok
3rd person plural	ékesszólásuk	ékesszólásaik

Further reading

• ékesszólás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• ékesszólás in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).