állcsont

Hungarian

Etymology

áll (“jaw”) +‎ csont (“bone”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːlt͡ʃont]
• Hyphenation: áll‧csont

Noun

állcsont (plural állcsontok)

1. (anatomy) jawbone

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	állcsont	állcsontok
accusative	állcsontot	állcsontokat
dative	állcsontnak	állcsontoknak
instrumental	állcsonttal	állcsontokkal
causal-final	állcsontért	állcsontokért
translative	állcsonttá	állcsontokká
terminative	állcsontig	állcsontokig
essive-formal	állcsontként	állcsontokként
essive-modal	—	—
inessive	állcsontban	állcsontokban
superessive	állcsonton	állcsontokon
adessive	állcsontnál	állcsontoknál
illative	állcsontba	állcsontokba
sublative	állcsontra	állcsontokra
allative	állcsonthoz	állcsontokhoz
elative	állcsontból	állcsontokból
delative	állcsontról	állcsontokról
ablative	állcsonttól	állcsontoktól
non-attributive possessive – singular	állcsonté	állcsontoké
non-attributive possessive – plural	állcsontéi	állcsontokéi

Possessive forms of állcsont

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	állcsontom	állcsontjaim
2nd person sing.	állcsontod	állcsontjaid
3rd person sing.	állcsontja	állcsontjai
1st person plural	állcsontunk	állcsontjaink
2nd person plural	állcsontotok	állcsontjaitok
3rd person plural	állcsontjuk	állcsontjaik

Derived terms

(Expressions):

• felső állcsont

Further reading

• állcsont in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• állcsont in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).