állampolgár

Hungarian

Etymology

állam +‎ polgár

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːlːɒmpolɡaːr]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ál‧lam‧pol‧gár
• Rhymes: -aːr

Noun

állampolgár (plural állampolgárok)

1. citizen (legal member of a state)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	állampolgár	állampolgárok
accusative	állampolgárt	állampolgárokat
dative	állampolgárnak	állampolgároknak
instrumental	állampolgárral	állampolgárokkal
causal-final	állampolgárért	állampolgárokért
translative	állampolgárrá	állampolgárokká
terminative	állampolgárig	állampolgárokig
essive-formal	állampolgárként	állampolgárokként
essive-modal	—	—
inessive	állampolgárban	állampolgárokban
superessive	állampolgáron	állampolgárokon
adessive	állampolgárnál	állampolgároknál
illative	állampolgárba	állampolgárokba
sublative	állampolgárra	állampolgárokra
allative	állampolgárhoz	állampolgárokhoz
elative	állampolgárból	állampolgárokból
delative	állampolgárról	állampolgárokról
ablative	állampolgártól	állampolgároktól
non-attributive possessive - singular	állampolgáré	állampolgároké
non-attributive possessive - plural	állampolgáréi	állampolgárokéi

Possessive forms of állampolgár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	állampolgárom	állampolgáraim
2nd person sing.	állampolgárod	állampolgáraid
3rd person sing.	állampolgára	állampolgárai
1st person plural	állampolgárunk	állampolgáraink
2nd person plural	állampolgárotok	állampolgáraitok
3rd person plural	állampolgáruk	állampolgáraik

Derived terms

• állampolgári
• állampolgárság

 

Further reading

• állampolgár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• állampolgár in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).