zsenánt
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Alternative forms
[edit]Etymology
[edit]From German genant, from French gênant (“embarrassing”), present participle of gêner (“to bother, embarrass”).
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]zsenánt (comparative zsenántabb, superlative legzsenántabb)
- (colloquial) embarrassing, awkward
- 1991, Péter Esterházy, A halacska csodálatos élete[1]:
- Végezetre, hiába ódzkodott a marcona férfi, kölcsön kellett vennie a várban föllelhető(!) elnyűtt terhes ruhákat, ami azért volt zsenánt, mert ezek értelemszerűen divatjamúltak voltak.
Declension
[edit]Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | zsenánt | zsenántak |
accusative | zsenántat | zsenántakat |
dative | zsenántnak | zsenántaknak |
instrumental | zsenánttal | zsenántakkal |
causal-final | zsenántért | zsenántakért |
translative | zsenánttá | zsenántakká |
terminative | zsenántig | zsenántakig |
essive-formal | zsenántként | zsenántakként |
essive-modal | — | — |
inessive | zsenántban | zsenántakban |
superessive | zsenánton | zsenántakon |
adessive | zsenántnál | zsenántaknál |
illative | zsenántba | zsenántakba |
sublative | zsenántra | zsenántakra |
allative | zsenánthoz | zsenántakhoz |
elative | zsenántból | zsenántakból |
delative | zsenántról | zsenántakról |
ablative | zsenánttól | zsenántaktól |
non-attributive possessive - singular |
zsenánté | zsenántaké |
non-attributive possessive - plural |
zsenántéi | zsenántakéi |