vonszol

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvonsol]
• Hyphenation: von‧szol
• Rhymes: -ol

Etymology 1

From old Hungarian vonsz (“to draw, to pull”) +‎ -ol. Doublet of vonz.

Verb

vonszol

1. (transitive) to lug, to drag, to haul (a heavy object or oneself)

Conjugation

Conjugation of vonszol

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	vonszolok	vonszolsz	vonszol	vonszolunk	vonszoltok	vonszolnak
			def.	vonszolom	vonszolod	vonszolja	vonszoljuk	vonszoljátok	vonszolják
			2nd obj	vonszollak
		past	indef.	vonszoltam	vonszoltál	vonszolt	vonszoltunk	vonszoltatok	vonszoltak
			def.	vonszoltam	vonszoltad	vonszolta	vonszoltuk	vonszoltátok	vonszolták
			2nd obj	vonszoltalak
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. vonszolni fog.
archaic preterite		indef.	vonszolék	vonszolál	vonszola	vonszolánk	vonszolátok	vonszolának
		def.	vonszolám	vonszolád	vonszolá	vonszolánk	vonszolátok	vonszolák
		2nd obj	vonszolálak
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. vonszol vala, vonszolt vala/volt.
archaic future	indef.	vonszolandok	vonszolandasz	vonszoland	vonszolandunk	vonszolandotok	vonszolandanak
	def.	vonszolandom	vonszolandod	vonszolandja	vonszolandjuk	vonszolandjátok	vonszolandják
	2nd obj	vonszolandalak
condi­tional	pre­sent	indef.	vonszolnék	vonszolnál	vonszolna	vonszolnánk	vonszolnátok	vonszolnának
		def.	vonszolnám	vonszolnád	vonszolná	vonszolnánk (or vonszolnók)	vonszolnátok	vonszolnák
		2nd obj	vonszolnálak
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. vonszolt volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	vonszoljak	vonszolj or vonszoljál	vonszoljon	vonszoljunk	vonszoljatok	vonszoljanak
			def.	vonszoljam	vonszold or vonszoljad	vonszolja	vonszoljuk	vonszoljátok	vonszolják
			2nd obj	vonszoljalak
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. vonszolt légyen
infinitive	vonszolni		vonszolnom	vonszolnod	vonszolnia	vonszolnunk	vonszolnotok	vonszolniuk
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	vonszolás		vonszoló	vonszolt	vonszolandó	vonszolva (vonszolván)		vonszoltat
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

Potential conjugation of vonszol

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	vonszolhatok	vonszolhatsz	vonszolhat	vonszolhatunk	vonszolhattok	vonszolhatnak
			def.	vonszolhatom	vonszolhatod	vonszolhatja	vonszolhatjuk	vonszolhatjátok	vonszolhatják
			2nd obj	vonszolhatlak
		past	indef.	vonszolhattam	vonszolhattál	vonszolhatott	vonszolhattunk	vonszolhattatok	vonszolhattak
			def.	vonszolhattam	vonszolhattad	vonszolhatta	vonszolhattuk	vonszolhattátok	vonszolhatták
			2nd obj	vonszolhattalak
archaic preterite		indef.	vonszolhaték	vonszolhatál	vonszolhata	vonszolhatánk	vonszolhatátok	vonszolhatának
		def.	vonszolhatám	vonszolhatád	vonszolhatá	vonszolhatánk	vonszolhatátok	vonszolhaták
		2nd obj	vonszolhatálak
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. vonszolhat vala, vonszolhatott vala/volt.
archaic future	indef.	vonszolhatandok or vonszolandhatok	vonszolhatandasz or vonszolandhatsz	vonszolhatand or vonszolandhat	vonszolhatandunk or vonszolandhatunk	vonszolhatandotok or vonszolandhattok	vonszolhatandanak or vonszolandhatnak
	def.	vonszolhatandom or vonszolandhatom	vonszolhatandod or vonszolandhatod	vonszolhatandja or vonszolandhatja	vonszolhatandjuk or vonszolandhatjuk	vonszolhatandjátok or vonszolandhatjátok	vonszolhatandják or vonszolandhatják
	2nd obj	vonszolhatandalak or vonszolandhatlak
condi­tional	pre­sent	indef.	vonszolhatnék	vonszolhatnál	vonszolhatna	vonszolhatnánk	vonszolhatnátok	vonszolhatnának
		def.	vonszolhatnám	vonszolhatnád	vonszolhatná	vonszolhatnánk (or vonszolhatnók)	vonszolhatnátok	vonszolhatnák
		2nd obj	vonszolhatnálak
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. vonszolhatott volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	vonszolhassak	vonszolhass or vonszolhassál	vonszolhasson	vonszolhassunk	vonszolhassatok	vonszolhassanak
			def.	vonszolhassam	vonszolhasd or vonszolhassad	vonszolhassa	vonszolhassuk	vonszolhassátok	vonszolhassák
			2nd obj	vonszolhassalak
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. vonszolhatott légyen
infinitive	(vonszolhatni)		(vonszolhatnom)	(vonszolhatnod)	(vonszolhatnia)	(vonszolhatnunk)	(vonszolhatnotok)	(vonszolhatniuk)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	vonszolható			vonszolhatatlan		(vonszolhatva / vonszolhatván)

Derived terms

• vonszolás
• vonszolódik
• vonszoltat

(With verbal prefixes):

• átvonszol
• bevonszol
• elvonszol
• elővonszol
• felvonszol
• idevonszol
• hazavonszol
• kivonszol
• levonszol
• odavonszol
• végigvonszol
• visszavonszol

Etymology 2

vonsz (obsolete) +‎ -ol (personal suffix)

Verb

vonszol

1. (obsolete) second-person singular indicative present indefinite of vonsz

Further reading

• vonszol in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.