vitatott
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]vitat + -ott (past-tense and past-participle suffix)
Pronunciation
[edit]Verb
[edit]vitatott
Participle
[edit]vitatott
- past participle of vitat
Adjective
[edit]vitatott (comparative vitatottabb, superlative legvitatottabb)
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | vitatott | vitatottak |
| accusative | vitatottat | vitatottakat |
| dative | vitatottnak | vitatottaknak |
| instrumental | vitatottal | vitatottakkal |
| causal-final | vitatottért | vitatottakért |
| translative | vitatottá | vitatottakká |
| terminative | vitatottig | vitatottakig |
| essive-formal | vitatottként | vitatottakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | vitatottban | vitatottakban |
| superessive | vitatotton | vitatottakon |
| adessive | vitatottnál | vitatottaknál |
| illative | vitatottba | vitatottakba |
| sublative | vitatottra | vitatottakra |
| allative | vitatotthoz | vitatottakhoz |
| elative | vitatottból | vitatottakból |
| delative | vitatottról | vitatottakról |
| ablative | vitatottól | vitatottaktól |
| non-attributive possessive – singular |
vitatotté | vitatottaké |
| non-attributive possessive – plural |
vitatottéi | vitatottakéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- vitatott in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN