Jump to content

vesztük

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

veszte +‎ -ük

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈvɛstyk]
  • Hyphenation: vesz‧tük

Noun

[edit]

vesztük

  1. third-person plural possessive of veszte

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative vesztük
accusative vesztüket
dative vesztüknek
instrumental vesztükkel
causal-final vesztükért
translative vesztükké
terminative vesztükig
essive-formal vesztükként
essive-modal vesztükül
inessive vesztükben
superessive vesztükön
adessive vesztüknél
illative vesztükbe
sublative vesztükre
allative vesztükhöz
elative vesztükből
delative vesztükről
ablative vesztüktől
non-attributive
possessive - singular
vesztüké
non-attributive
possessive - plural
vesztükéi