végleges
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]végleges (comparative véglegesebb, superlative legvéglegesebb)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | végleges | véglegesek |
| accusative | véglegeset | véglegeseket |
| dative | véglegesnek | véglegeseknek |
| instrumental | véglegessel | véglegesekkel |
| causal-final | véglegesért | véglegesekért |
| translative | véglegessé | véglegesekké |
| terminative | véglegesig | véglegesekig |
| essive-formal | véglegesként | véglegesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | véglegesben | véglegesekben |
| superessive | véglegesen | véglegeseken |
| adessive | véglegesnél | véglegeseknél |
| illative | véglegesbe | véglegesekbe |
| sublative | véglegesre | véglegesekre |
| allative | véglegeshez | véglegesekhez |
| elative | véglegesből | véglegesekből |
| delative | véglegesről | véglegesekről |
| ablative | véglegestől | véglegesektől |
| non-attributive possessive - singular |
véglegesé | véglegeseké |
| non-attributive possessive - plural |
véglegeséi | véglegesekéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- végleges in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN