törékeny

Hungarian

tör (“to break”) +‎ -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency)

törékeny (comparative törékenyebb, superlative legtörékenyebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	törékeny	törékenyek
accusative	törékenyt	törékenyeket
dative	törékenynek	törékenyeknek
instrumental	törékennyel	törékenyekkel
causal-final	törékenyért	törékenyekért
translative	törékennyé	törékenyekké
terminative	törékenyig	törékenyekig
essive-formal	törékenyként	törékenyekként
essive-modal	—	—
inessive	törékenyben	törékenyekben
superessive	törékenyen	törékenyeken
adessive	törékenynél	törékenyeknél
illative	törékenybe	törékenyekbe
sublative	törékenyre	törékenyekre
allative	törékenyhez	törékenyekhez
elative	törékenyből	törékenyekből
delative	törékenyről	törékenyekről
ablative	törékenytől	törékenyektől
non-attributive possessive - singular	törékenyé	törékenyeké
non-attributive possessive - plural	törékenyéi	törékenyekéi