szeszeim

Hungarian

Etymology

szesz +‎ -eim (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛsɛjim]
• Hyphenation: sze‧sze‧im

Noun

szeszeim

1. first-person singular multiple-possession possessive of szesz

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	—	szeszeim
accusative	—	szeszeimet
dative	—	szeszeimnek
instrumental	—	szeszeimmel
causal-final	—	szeszeimért
translative	—	szeszeimmé
terminative	—	szeszeimig
essive-formal	—	szeszeimként
essive-modal	—	szeszeimül
inessive	—	szeszeimben
superessive	—	szeszeimen
adessive	—	szeszeimnél
illative	—	szeszeimbe
sublative	—	szeszeimre
allative	—	szeszeimhez
elative	—	szeszeimből
delative	—	szeszeimről
ablative	—	szeszeimtől
non-attributive possessive – singular	—	szeszeimé
non-attributive possessive – plural	—	szeszeiméi