szerény
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]szer + -ény, created by Ferenc Kazinczy during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]szerény (comparative szerényebb, superlative legszerényebb)
- modest
- Antonym: szerénytelen
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szerény | szerények |
| accusative | szerényt | szerényeket |
| dative | szerénynek | szerényeknek |
| instrumental | szerénnyel | szerényekkel |
| causal-final | szerényért | szerényekért |
| translative | szerénnyé | szerényekké |
| terminative | szerényig | szerényekig |
| essive-formal | szerényként | szerényekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szerényben | szerényekben |
| superessive | szerényen | szerényeken |
| adessive | szerénynél | szerényeknél |
| illative | szerénybe | szerényekbe |
| sublative | szerényre | szerényekre |
| allative | szerényhez | szerényekhez |
| elative | szerényből | szerényekből |
| delative | szerényről | szerényekről |
| ablative | szerénytől | szerényektől |
| non-attributive possessive - singular |
szerényé | szerényeké |
| non-attributive possessive - plural |
szerényéi | szerényekéi |
Derived terms
[edit]Expressions
Further reading
[edit]- szerény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN