szeplős
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]szeplős (comparative szeplősebb, superlative legszeplősebb)
Declension
[edit]Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szeplős | szeplősek |
accusative | szeplőset | szeplőseket |
dative | szeplősnek | szeplőseknek |
instrumental | szeplőssel | szeplősekkel |
causal-final | szeplősért | szeplősekért |
translative | szeplőssé | szeplősekké |
terminative | szeplősig | szeplősekig |
essive-formal | szeplősként | szeplősekként |
essive-modal | — | — |
inessive | szeplősben | szeplősekben |
superessive | szeplősön | szeplőseken |
adessive | szeplősnél | szeplőseknél |
illative | szeplősbe | szeplősekbe |
sublative | szeplősre | szeplősekre |
allative | szeplőshöz | szeplősekhez |
elative | szeplősből | szeplősekből |
delative | szeplősről | szeplősekről |
ablative | szeplőstől | szeplősektől |
non-attributive possessive - singular |
szeplősé | szeplőseké |
non-attributive possessive - plural |
szeplőséi | szeplősekéi |
Further reading
[edit]- szeplős in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN