szart

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒrt]
• Hyphenation: szart

Etymology 1

szar (“shit; shitty”) +‎ -t (accusative suffix)

Noun

szart

1. accusative singular of szar

Adjective

szart

1. accusative singular of szar

Etymology 2

szarik (or szar) (“to shit”) +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Verb

szart

1. third-person singular indicative past indefinite of szarik

Usage notes

This form also occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• szart (…) be, be … szart ― beszart ― beszarik
• szart (…) bele, bele … szart ― beleszart ― beleszarik
• szart (…) oda, oda … szart ― odaszart ― odaszarik

Participle

szart

1. past participle of szarik

Usage notes

This form also occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• szart (…) be, be … szart ― beszart ― beszarik
• szart (…) bele, bele … szart ― beleszart ― beleszarik
• szart (…) oda, oda … szart ― odaszart ― odaszarik

Verb

szart

1. (with certain prefixes) third-person singular indicative past indefinite of szar

Usage notes

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• szart (…) el, el … szart ― elszart ― elszar
• szart (…) ki, ki … szart ― kiszart ― kiszar
• szart (…) le, le … szart ― leszart ― leszar
• szart (…) össze, össze … szart ― összeszart ― összeszar
• szart (…) tele, tele … szart ― teleszart ― teleszar

Participle

szart

1. past participle of szar

Usage notes

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• szart (…) el, el … szart ― elszart ― elszar
• szart (…) ki, ki … szart ― kiszart ― kiszar
• szart (…) le, le … szart ― leszart ― leszar
• szart (…) össze, össze … szart ― összeszart ― összeszar
• szart (…) tele, tele … szart ― teleszart ― teleszar