simulékony
Appearance
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]simul (“to fit close to”) + -ékony (adjective-forming suffix denoting ability or tendency)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]simulékony (comparative simulékonyabb, superlative legsimulékonyabb)
- (of temperament, disposition) easy, pliable, smooth, flexible, accommodating (adapting/adjusting easily and quickly to the customs of its environment)
- simulékony modor ― easy manner
Declension
[edit]Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | simulékony | simulékonyak |
accusative | simulékonyat | simulékonyakat |
dative | simulékonynak | simulékonyaknak |
instrumental | simulékonnyal | simulékonyakkal |
causal-final | simulékonyért | simulékonyakért |
translative | simulékonnyá | simulékonyakká |
terminative | simulékonyig | simulékonyakig |
essive-formal | simulékonyként | simulékonyakként |
essive-modal | — | — |
inessive | simulékonyban | simulékonyakban |
superessive | simulékonyon | simulékonyakon |
adessive | simulékonynál | simulékonyaknál |
illative | simulékonyba | simulékonyakba |
sublative | simulékonyra | simulékonyakra |
allative | simulékonyhoz | simulékonyakhoz |
elative | simulékonyból | simulékonyakból |
delative | simulékonyról | simulékonyakról |
ablative | simulékonytól | simulékonyaktól |
non-attributive possessive - singular |
simulékonyé | simulékonyaké |
non-attributive possessive - plural |
simulékonyéi | simulékonyakéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- simulékony in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN