Jump to content

sejtelme

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

sejtelem +‎ -e (his/her/its, possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈʃɛjtɛlmɛ]
  • Hyphenation: sej‧tel‧me

Noun

[edit]

sejtelme

  1. third-person singular single-possession possessive of sejtelem

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative sejtelme
accusative sejtelmét
dative sejtelmének
instrumental sejtelmével
causal-final sejtelméért
translative sejtelmévé
terminative sejtelméig
essive-formal sejtelmeként
essive-modal sejtelméül
inessive sejtelmében
superessive sejtelmén
adessive sejtelménél
illative sejtelmébe
sublative sejtelmére
allative sejtelméhez
elative sejtelméből
delative sejtelméről
ablative sejtelmétől
non-attributive
possessive - singular
sejtelméé
non-attributive
possessive - plural
sejtelmééi