rozs

Hungarian

Etymology

From a Slavic language, from Proto-Slavic *rъžь, ultimately from Proto-Indo-European *wrugʰyo-, cf. Russian рожь (rožʹ), Serbo-Croatian raž.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈroʒ]
• Hyphenation: rozs
• Rhymes: -oʒ

Noun

rozs (plural rozsok)

1. rye

Declension

Inflection of rozs
	singular	plural
nominative	rozs	rozsok
accusative	rozst rozsot	rozsokat
dative	rozsnak	rozsoknak
instrumental	rozzsal	rozsokkal
causal-final	rozsért	rozsokért
translative	rozzsá	rozsokká
terminative	rozsig	rozsokig
essive-formal	rozsként	rozsokként
essive-modal	—	—
inessive	rozsban	rozsokban
superessive	rozson	rozsokon
adessive	rozsnál	rozsoknál
illative	rozsba	rozsokba
sublative	rozsra	rozsokra
allative	rozshoz	rozsokhoz
elative	rozsból	rozsokból
delative	rozsról	rozsokról
ablative	rozstól	rozsoktól
non-attributive possessive - singular	rozsé	rozsoké
non-attributive possessive - plural	rozséi	rozsokéi

Possessive forms of rozs
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rozsom	rozsaim
2nd person sing.	rozsod	rozsaid
3rd person sing.	rozsa	rozsai
1st person plural	rozsunk	rozsaink
2nd person plural	rozsotok	rozsaitok
3rd person plural	rozsuk	rozsaik

Derived terms

• rozskenyér

Further reading

• rozs in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN