rettegett

Hungarian

Etymology

retteg +‎ -ett

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrɛtːɛɡɛtː]
• Hyphenation: ret‧te‧gett
• Rhymes: -ɛtː

Verb

rettegett

1. third-person singular indicative past indefinite of retteg

Participle

rettegett

1. (rare) past participle of retteg

Adjective

rettegett (comparative rettegettebb, superlative legrettegettebb)

1. feared, dreaded

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	rettegett	rettegettek
accusative	rettegettet	rettegetteket
dative	rettegettnek	rettegetteknek
instrumental	rettegettel	rettegettekkel
causal-final	rettegettért	rettegettekért
translative	rettegetté	rettegettekké
terminative	rettegettig	rettegettekig
essive-formal	rettegettként	rettegettekként
essive-modal	—	—
inessive	rettegettben	rettegettekben
superessive	rettegetten	rettegetteken
adessive	rettegettnél	rettegetteknél
illative	rettegettbe	rettegettekbe
sublative	rettegettre	rettegettekre
allative	rettegetthez	rettegettekhez
elative	rettegettből	rettegettekből
delative	rettegettről	rettegettekről
ablative	rettegettől	rettegettektől
non-attributive possessive - singular	rettegetté	rettegetteké
non-attributive possessive - plural	rettegettéi	rettegettekéi

Further reading

• rettegett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN