Jump to content

reménye

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

remény +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈrɛmeːɲɛ]
  • Hyphenation: re‧mé‧nye

Noun

[edit]

reménye

  1. third-person singular single-possession possessive of remény

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative reménye
accusative reményét
dative reményének
instrumental reményével
causal-final reményéért
translative reményévé
terminative reményéig
essive-formal reményeként
essive-modal reményéül
inessive reményében
superessive reményén
adessive reményénél
illative reményébe
sublative reményére
allative reményéhez
elative reményéből
delative reményéről
ablative reményétől
non-attributive
possessive - singular
reményéé
non-attributive
possessive - plural
reményééi