prűd

See also: prud, and Prud.

Hungarian

From the French prude (“prudish”), from the Old French preude (“virtuous”).

prűd (comparative prűdebb, superlative legprűdebb)

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	prűd	prűdök
accusative	prűdöt	prűdöket
dative	prűdnek	prűdöknek
instrumental	prűddel	prűdökkel
causal-final	prűdért	prűdökért
translative	prűddé	prűdökké
terminative	prűdig	prűdökig
essive-formal	prűdként	prűdökként
essive-modal	—	—
inessive	prűdben	prűdökben
superessive	prűdön	prűdökön
adessive	prűdnél	prűdöknél
illative	prűdbe	prűdökbe
sublative	prűdre	prűdökre
allative	prűdhöz	prűdökhöz
elative	prűdből	prűdökből
delative	prűdről	prűdökről
ablative	prűdtől	prűdöktől
non-attributive possessive - singular	prűdé	prűdöké
non-attributive possessive - plural	prűdéi	prűdökéi

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	prűd	prűdek
accusative	prűdet	prűdeket
dative	prűdnek	prűdeknek
instrumental	prűddel	prűdekkel
causal-final	prűdért	prűdekért
translative	prűddé	prűdekké
terminative	prűdig	prűdekig
essive-formal	prűdként	prűdekként
essive-modal	—	—
inessive	prűdben	prűdekben
superessive	prűdön	prűdeken
adessive	prűdnél	prűdeknél
illative	prűdbe	prűdekbe
sublative	prűdre	prűdekre
allative	prűdhöz	prűdekhez
elative	prűdből	prűdekből
delative	prűdről	prűdekről
ablative	prűdtől	prűdektől
non-attributive possessive - singular	prűdé	prűdeké
non-attributive possessive - plural	prűdéi	prűdekéi