parancsolgató
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]parancsolgat (“to give out orders repeatedly”) + -ó (present-participle suffix)
Pronunciation
[edit]Participle
[edit]parancsolgató
Adjective
[edit]parancsolgató (not generally comparable, comparative parancsolgatóbb, superlative legparancsolgatóbb)
- bossy, domineering (tending to give orders to others, especially when unwarranted)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | parancsolgató | parancsolgatóak |
| accusative | parancsolgatót | parancsolgatóakat |
| dative | parancsolgatónak | parancsolgatóaknak |
| instrumental | parancsolgatóval | parancsolgatóakkal |
| causal-final | parancsolgatóért | parancsolgatóakért |
| translative | parancsolgatóvá | parancsolgatóakká |
| terminative | parancsolgatóig | parancsolgatóakig |
| essive-formal | parancsolgatóként | parancsolgatóakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | parancsolgatóban | parancsolgatóakban |
| superessive | parancsolgatón | parancsolgatóakon |
| adessive | parancsolgatónál | parancsolgatóaknál |
| illative | parancsolgatóba | parancsolgatóakba |
| sublative | parancsolgatóra | parancsolgatóakra |
| allative | parancsolgatóhoz | parancsolgatóakhoz |
| elative | parancsolgatóból | parancsolgatóakból |
| delative | parancsolgatóról | parancsolgatóakról |
| ablative | parancsolgatótól | parancsolgatóaktól |
| non-attributive possessive - singular |
parancsolgatóé | parancsolgatóaké |
| non-attributive possessive - plural |
parancsolgatóéi | parancsolgatóakéi |