parancsolgató

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

parancsolgat (to give out orders repeatedly) +‎ (present-participle suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈpɒrɒnt͡ʃolɡɒtoː]
  • Hyphenation: pa‧ran‧csol‧ga‧tó
  • Rhymes: -toː

Participle

[edit]

parancsolgató

  1. present participle of parancsolgat

Adjective

[edit]

parancsolgató (not generally comparable, comparative parancsolgatóbb, superlative legparancsolgatóbb)

  1. bossy, domineering (tending to give orders to others, especially when unwarranted)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative parancsolgató parancsolgatóak
accusative parancsolgatót parancsolgatóakat
dative parancsolgatónak parancsolgatóaknak
instrumental parancsolgatóval parancsolgatóakkal
causal-final parancsolgatóért parancsolgatóakért
translative parancsolgatóvá parancsolgatóakká
terminative parancsolgatóig parancsolgatóakig
essive-formal parancsolgatóként parancsolgatóakként
essive-modal
inessive parancsolgatóban parancsolgatóakban
superessive parancsolgatón parancsolgatóakon
adessive parancsolgatónál parancsolgatóaknál
illative parancsolgatóba parancsolgatóakba
sublative parancsolgatóra parancsolgatóakra
allative parancsolgatóhoz parancsolgatóakhoz
elative parancsolgatóból parancsolgatóakból
delative parancsolgatóról parancsolgatóakról
ablative parancsolgatótól parancsolgatóaktól
non-attributive
possessive - singular
parancsolgatóé parancsolgatóaké
non-attributive
possessive - plural
parancsolgatóéi parancsolgatóakéi