parancsoló

Hungarian

Etymology

parancsol (“to command, order”) +‎ -ó (present-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpɒrɒnt͡ʃoloː]
• Hyphenation: pa‧ran‧cso‧ló
• Rhymes: -loː

Participle

parancsoló

1. present participle of parancsol

Adjective

parancsoló (not comparable)

1. (grammar, dated) Synonym of felszólító (“imperative”).
2. peremptory

Declension

Inflection of parancsoló
	singular	plural
nominative	parancsoló	parancsolók parancsolóak
accusative	parancsolót	parancsolókat parancsolóakat
dative	parancsolónak	parancsolóknak parancsolóaknak
instrumental	parancsolóval	parancsolókkal parancsolóakkal
causal-final	parancsolóért	parancsolókért parancsolóakért
translative	parancsolóvá	parancsolókká parancsolóakká
terminative	parancsolóig	parancsolókig parancsolóakig
essive-formal	parancsolóként	parancsolókként parancsolóakként
essive-modal	—	—
inessive	parancsolóban	parancsolókban parancsolóakban
superessive	parancsolón	parancsolókon parancsolóakon
adessive	parancsolónál	parancsolóknál parancsolóaknál
illative	parancsolóba	parancsolókba parancsolóakba
sublative	parancsolóra	parancsolókra parancsolóakra
allative	parancsolóhoz	parancsolókhoz parancsolóakhoz
elative	parancsolóból	parancsolókból parancsolóakból
delative	parancsolóról	parancsolókról parancsolóakról
ablative	parancsolótól	parancsolóktól parancsolóaktól
non-attributive possessive - singular	parancsolóé	parancsolóké parancsolóaké
non-attributive possessive - plural	parancsolóéi	parancsolókéi parancsolóakéi

Further reading

• parancsoló in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN