oszló
Appearance
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Participle
[edit]oszló
Declension
[edit]Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | oszló | oszlók |
accusative | oszlót | oszlókat |
dative | oszlónak | oszlóknak |
instrumental | oszlóval | oszlókkal |
causal-final | oszlóért | oszlókért |
translative | oszlóvá | oszlókká |
terminative | oszlóig | oszlókig |
essive-formal | oszlóként | oszlókként |
essive-modal | — | — |
inessive | oszlóban | oszlókban |
superessive | oszlón | oszlókon |
adessive | oszlónál | oszlóknál |
illative | oszlóba | oszlókba |
sublative | oszlóra | oszlókra |
allative | oszlóhoz | oszlókhoz |
elative | oszlóból | oszlókból |
delative | oszlóról | oszlókról |
ablative | oszlótól | oszlóktól |
non-attributive possessive - singular |
oszlóé | oszlóké |
non-attributive possessive - plural |
oszlóéi | oszlókéi |
Noun
[edit]oszló
- Mostly in the inflected form oszlóban or in the phrase oszlóban van (“to be dispersing/lifting/decaying”).
- A köd oszlóban van. ― The fog is lifting.
Further reading
[edit]- oszló in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN