ominózus
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From Latin ominosus (“foreboding”).[1] With -ózus ending.
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]ominózus (comparative ominózusabb, superlative legominózusabb)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | ominózus | ominózusak |
| accusative | ominózusat | ominózusakat |
| dative | ominózusnak | ominózusaknak |
| instrumental | ominózussal | ominózusakkal |
| causal-final | ominózusért | ominózusakért |
| translative | ominózussá | ominózusakká |
| terminative | ominózusig | ominózusakig |
| essive-formal | ominózusként | ominózusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ominózusban | ominózusakban |
| superessive | ominózuson | ominózusakon |
| adessive | ominózusnál | ominózusaknál |
| illative | ominózusba | ominózusakba |
| sublative | ominózusra | ominózusakra |
| allative | ominózushoz | ominózusakhoz |
| elative | ominózusból | ominózusakból |
| delative | ominózusról | ominózusakról |
| ablative | ominózustól | ominózusaktól |
| non-attributive possessive - singular |
ominózusé | ominózusaké |
| non-attributive possessive - plural |
ominózuséi | ominózusakéi |
References
[edit]- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
[edit]- ominózus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN