oktatói

Hungarian

oktató (“instructor”) +‎ -i (adjective-forming suffix)

oktatói (not comparable)

instruction (attributive), teaching
oktatói személyzet ― teaching staff

oktatói bizonyítvány ― instructor certificate

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	oktatói	oktatóiak
accusative	oktatóit	oktatóiakat
dative	oktatóinak	oktatóiaknak
instrumental	oktatóival	oktatóiakkal
causal-final	oktatóiért	oktatóiakért
translative	oktatóivá	oktatóiakká
terminative	oktatóiig	oktatóiakig
essive-formal	oktatóiként	oktatóiakként
essive-modal	—	—
inessive	oktatóiban	oktatóiakban
superessive	oktatóin	oktatóiakon
adessive	oktatóinál	oktatóiaknál
illative	oktatóiba	oktatóiakba
sublative	oktatóira	oktatóiakra
allative	oktatóihoz	oktatóiakhoz
elative	oktatóiból	oktatóiakból
delative	oktatóiról	oktatóiakról
ablative	oktatóitól	oktatóiaktól
non-attributive possessive - singular	oktatóié	oktatóiaké
non-attributive possessive - plural	oktatóiéi	oktatóiakéi

oktató +‎ -i (possessive suffix)

oktatói

third-person singular multiple-possession possessive of oktató
az iskola oktatói ― the teachers of the school

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	—	oktatói
accusative	—	oktatóit
dative	—	oktatóinak
instrumental	—	oktatóival
causal-final	—	oktatóiért
translative	—	oktatóivá
terminative	—	oktatóiig
essive-formal	—	oktatóiként
essive-modal	—	oktatóiul
inessive	—	oktatóiban
superessive	—	oktatóin
adessive	—	oktatóinál
illative	—	oktatóiba
sublative	—	oktatóira
allative	—	oktatóihoz
elative	—	oktatóiból
delative	—	oktatóiról
ablative	—	oktatóitól
non-attributive possessive - singular	—	oktatóié
non-attributive possessive - plural	—	oktatóiéi