normatív
Appearance
See also: normativ
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From German normativ.[1] With -ív ending.
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]normatív (comparative normatívabb, superlative legnormatívabb)
Declension
[edit]singular | plural | |
---|---|---|
nominative | normatív | normatívak |
accusative | normatívat | normatívakat |
dative | normatívnak | normatívaknak |
instrumental | normatívval | normatívakkal |
causal-final | normatívért | normatívakért |
translative | normatívvá | normatívakká |
terminative | normatívig | normatívakig |
essive-formal | normatívként | normatívakként |
essive-modal | — | — |
inessive | normatívban | normatívakban |
superessive | normatívon | normatívakon |
adessive | normatívnál | normatívaknál |
illative | normatívba | normatívakba |
sublative | normatívra | normatívakra |
allative | normatívhoz | normatívakhoz |
elative | normatívból | normatívakból |
delative | normatívról | normatívakról |
ablative | normatívtól | normatívaktól |
non-attributive possessive – singular |
normatívé | normatívaké |
non-attributive possessive – plural |
normatívéi | normatívakéi |
Derived terms
[edit]References
[edit]- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
[edit]- normatív in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN