mondott

Hungarian

Etymology

mond +‎ -ott

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmondotː]
• Hyphenation: mon‧dott

Verb

mondott

1. third-person singular indicative past indefinite of mond

Participle

mondott

1. past participle of mond

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	mondott	mondottak
accusative	mondottat	mondottakat
dative	mondottnak	mondottaknak
instrumental	mondottal	mondottakkal
causal-final	mondottért	mondottakért
translative	mondottá	mondottakká
terminative	mondottig	mondottakig
essive-formal	mondottként	mondottakként
essive-modal	—	—
inessive	mondottban	mondottakban
superessive	mondotton	mondottakon
adessive	mondottnál	mondottaknál
illative	mondottba	mondottakba
sublative	mondottra	mondottakra
allative	mondotthoz	mondottakhoz
elative	mondottból	mondottakból
delative	mondottról	mondottakról
ablative	mondottól	mondottaktól
non-attributive possessive - singular	mondotté	mondottaké
non-attributive possessive - plural	mondottéi	mondottakéi