megszentségteleníthetetlen

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

megszentségtelenít +‎ -hetetlen

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɛksɛnt͡ʃeːktɛlɛniːthɛtɛtlɛn]
  • Hyphenation: meg‧szent‧ség‧te‧le‧nít‧he‧tet‧len

Adjective

[edit]

megszentségteleníthetetlen (comparative megszentségteleníthetetlenebb, superlative legmegszentségteleníthetetlenebb)

  1. unable to be desecrated

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megszentségteleníthetetlen megszentségteleníthetetlenek
accusative megszentségteleníthetetlent megszentségteleníthetetleneket
dative megszentségteleníthetetlennek megszentségteleníthetetleneknek
instrumental megszentségteleníthetetlennel megszentségteleníthetetlenekkel
causal-final megszentségteleníthetetlenért megszentségteleníthetetlenekért
translative megszentségteleníthetetlenné megszentségteleníthetetlenekké
terminative megszentségteleníthetetlenig megszentségteleníthetetlenekig
essive-formal megszentségteleníthetetlenként megszentségteleníthetetlenekként
essive-modal megszentségteleníthetetlenül
inessive megszentségteleníthetetlenben megszentségteleníthetetlenekben
superessive megszentségteleníthetetlenen megszentségteleníthetetleneken
adessive megszentségteleníthetetlennél megszentségteleníthetetleneknél
illative megszentségteleníthetetlenbe megszentségteleníthetetlenekbe
sublative megszentségteleníthetetlenre megszentségteleníthetetlenekre
allative megszentségteleníthetetlenhez megszentségteleníthetetlenekhez
elative megszentségteleníthetetlenből megszentségteleníthetetlenekből
delative megszentségteleníthetetlenről megszentségteleníthetetlenekről
ablative megszentségteleníthetetlentől megszentségteleníthetetlenektől
non-attributive
possessive - singular
megszentségteleníthetetlené megszentségteleníthetetleneké
non-attributive
possessive - plural
megszentségteleníthetetlenéi megszentségteleníthetetlenekéi

Derived terms

[edit]