meglevő
Jump to navigation
Jump to search
See also: meglévő
Hungarian
[edit]Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]meglevő (not comparable)
Declension
[edit]| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | meglevő | meglevők |
| accusative | meglevőt | meglevőket |
| dative | meglevőnek | meglevőknek |
| instrumental | meglevővel | meglevőkkel |
| causal-final | meglevőért | meglevőkért |
| translative | meglevővé | meglevőkké |
| terminative | meglevőig | meglevőkig |
| essive-formal | meglevőként | meglevőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | meglevőben | meglevőkben |
| superessive | meglevőn | meglevőkön |
| adessive | meglevőnél | meglevőknél |
| illative | meglevőbe | meglevőkbe |
| sublative | meglevőre | meglevőkre |
| allative | meglevőhöz | meglevőkhöz |
| elative | meglevőből | meglevőkből |
| delative | meglevőről | meglevőkről |
| ablative | meglevőtől | meglevőktől |
| non-attributive possessive - singular |
meglevőé | meglevőké |
| non-attributive possessive - plural |
meglevőéi | meglevőkéi |
Further reading
[edit]- meglevő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN