méltatlan
Appearance
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]méltatlan (comparative méltatlanabb, superlative legméltatlanabb)
- unworthy, undeserving
- Antonym: méltó
- (rare) unmerited, undeserved
Declension
[edit]Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | méltatlan | méltatlanok |
accusative | méltatlant | méltatlanokat |
dative | méltatlannak | méltatlanoknak |
instrumental | méltatlannal | méltatlanokkal |
causal-final | méltatlanért | méltatlanokért |
translative | méltatlanná | méltatlanokká |
terminative | méltatlanig | méltatlanokig |
essive-formal | méltatlanként | méltatlanokként |
essive-modal | méltatlanul | — |
inessive | méltatlanban | méltatlanokban |
superessive | méltatlanon | méltatlanokon |
adessive | méltatlannál | méltatlanoknál |
illative | méltatlanba | méltatlanokba |
sublative | méltatlanra | méltatlanokra |
allative | méltatlanhoz | méltatlanokhoz |
elative | méltatlanból | méltatlanokból |
delative | méltatlanról | méltatlanokról |
ablative | méltatlantól | méltatlanoktól |
non-attributive possessive - singular |
méltatlané | méltatlanoké |
non-attributive possessive - plural |
méltatlanéi | méltatlanokéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- méltatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN