kurzív

See also: kurziv

Hungarian

Etymology

Borrowed from German kursiv, from Late Latin cursivus (“running”), from Latin cursus (“the act of running”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkurziːv]
• Hyphenation: kur‧zív
• Rhymes: -iːv

Adjective

kurzív (not comparable)

1. (typography) italic (designed to resemble a handwriting style developed in Italy in the 16th century)

   Synonym: dőlt

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kurzív	kurzívak
accusative	kurzívat	kurzívakat
dative	kurzívnak	kurzívaknak
instrumental	kurzívval	kurzívakkal
causal-final	kurzívért	kurzívakért
translative	kurzívvá	kurzívakká
terminative	kurzívig	kurzívakig
essive-formal	kurzívként	kurzívakként
essive-modal	—	—
inessive	kurzívban	kurzívakban
superessive	kurzívon	kurzívakon
adessive	kurzívnál	kurzívaknál
illative	kurzívba	kurzívakba
sublative	kurzívra	kurzívakra
allative	kurzívhoz	kurzívakhoz
elative	kurzívból	kurzívakból
delative	kurzívról	kurzívakról
ablative	kurzívtól	kurzívaktól
non-attributive possessive - singular	kurzívé	kurzívaké
non-attributive possessive - plural	kurzívéi	kurzívakéi

Derived terms

• kurzivál

 

Further reading

• kurzív in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN