koncentrikus

Hungarian

Etymology

Borrowed from German konzentrisch, from French concentrique. With Latinate -ikus ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkont͡sɛntrikuʃ]
• Hyphenation: kon‧cent‧ri‧kus
• Rhymes: -uʃ

Adjective

koncentrikus (not comparable)

1. (geometry) concentric

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	koncentrikus	koncentrikusak
accusative	koncentrikusat	koncentrikusakat
dative	koncentrikusnak	koncentrikusaknak
instrumental	koncentrikussal	koncentrikusakkal
causal-final	koncentrikusért	koncentrikusakért
translative	koncentrikussá	koncentrikusakká
terminative	koncentrikusig	koncentrikusakig
essive-formal	koncentrikusként	koncentrikusakként
essive-modal	—	—
inessive	koncentrikusban	koncentrikusakban
superessive	koncentrikuson	koncentrikusakon
adessive	koncentrikusnál	koncentrikusaknál
illative	koncentrikusba	koncentrikusakba
sublative	koncentrikusra	koncentrikusakra
allative	koncentrikushoz	koncentrikusakhoz
elative	koncentrikusból	koncentrikusakból
delative	koncentrikusról	koncentrikusakról
ablative	koncentrikustól	koncentrikusaktól
non-attributive possessive - singular	koncentrikusé	koncentrikusaké
non-attributive possessive - plural	koncentrikuséi	koncentrikusakéi

See also

• Appendix:Hungarian words ending in -ikus

Further reading

• koncentrikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN