kiegyensúlyozott

Hungarian

Etymology

From kiegyensúlyoz +‎ -ott (past-tense and past-participle suffix), ultimately from egyensúly (“balance”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkijɛɟɛnʃuːjozotː]
• Hyphenation: ki‧egyen‧sú‧lyo‧zott
• Rhymes: -otː

Verb

kiegyensúlyozott

1. third-person singular indicative past indefinite of kiegyensúlyoz

Participle

kiegyensúlyozott

1. past participle of kiegyensúlyoz

Adjective

kiegyensúlyozott (comparative kiegyensúlyozottabb, superlative legkiegyensúlyozottabb)

1. balanced

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kiegyensúlyozott	kiegyensúlyozottak
accusative	kiegyensúlyozottat	kiegyensúlyozottakat
dative	kiegyensúlyozottnak	kiegyensúlyozottaknak
instrumental	kiegyensúlyozottal	kiegyensúlyozottakkal
causal-final	kiegyensúlyozottért	kiegyensúlyozottakért
translative	kiegyensúlyozottá	kiegyensúlyozottakká
terminative	kiegyensúlyozottig	kiegyensúlyozottakig
essive-formal	kiegyensúlyozottként	kiegyensúlyozottakként
essive-modal	—	—
inessive	kiegyensúlyozottban	kiegyensúlyozottakban
superessive	kiegyensúlyozotton	kiegyensúlyozottakon
adessive	kiegyensúlyozottnál	kiegyensúlyozottaknál
illative	kiegyensúlyozottba	kiegyensúlyozottakba
sublative	kiegyensúlyozottra	kiegyensúlyozottakra
allative	kiegyensúlyozotthoz	kiegyensúlyozottakhoz
elative	kiegyensúlyozottból	kiegyensúlyozottakból
delative	kiegyensúlyozottról	kiegyensúlyozottakról
ablative	kiegyensúlyozottól	kiegyensúlyozottaktól
non-attributive possessive - singular	kiegyensúlyozotté	kiegyensúlyozottaké
non-attributive possessive - plural	kiegyensúlyozottéi	kiegyensúlyozottakéi

Derived terms

• kiegyensúlyozottan
• kiegyensúlyozottság

 

Further reading

• kiegyensúlyozott in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN