kezeim

Hungarian

Etymology

kéz (“hand”) +‎ -eim (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɛzɛjim]
• Hyphenation: ke‧ze‧im

Noun

kezeim

1. first-person singular multiple-possession possessive of kéz

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	kezeim
accusative	—	kezeimet
dative	—	kezeimnek
instrumental	—	kezeimmel
causal-final	—	kezeimért
translative	—	kezeimmé
terminative	—	kezeimig
essive-formal	—	kezeimként
essive-modal	—	kezeimül
inessive	—	kezeimben
superessive	—	kezeimen
adessive	—	kezeimnél
illative	—	kezeimbe
sublative	—	kezeimre
allative	—	kezeimhez
elative	—	kezeimből
delative	—	kezeimről
ablative	—	kezeimtől
non-attributive possessive - singular	—	kezeimé
non-attributive possessive - plural	—	kezeiméi