keserédes

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From the same stem as keserű (bitter) +‎ édes (sweet).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkɛʃɛreːdɛʃ]
  • Hyphenation: ke‧ser‧édes

Adjective

[edit]

keserédes (comparative keserédesebb, superlative legkeserédesebb)

  1. bittersweet

Declension

[edit]
Inflection of keserédes
singular plural
nominative keserédes keserédesek
accusative keserédeset
keserédest
keserédeseket
dative keserédesnek keserédeseknek
instrumental keserédessel keserédesekkel
causal-final keserédesért keserédesekért
translative keserédessé keserédesekké
terminative keserédesig keserédesekig
essive-formal keserédesként keserédesekként
essive-modal
inessive keserédesben keserédesekben
superessive keserédesen keserédeseken
adessive keserédesnél keserédeseknél
illative keserédesbe keserédesekbe
sublative keserédesre keserédesekre
allative keserédeshez keserédesekhez
elative keserédesből keserédesekből
delative keserédesről keserédesekről
ablative keserédestől keserédesektől
non-attributive
possessive - singular
keserédesé keserédeseké
non-attributive
possessive - plural
keserédeséi keserédesekéi
[edit]

References

[edit]
  1. ^ keserédes in Czuczor, Gergely and János Fogarasi: A magyar nyelv szótára (“A Dictionary of the Hungarian Language”). Pest: Emich Gusztáv Magyar Akadémiai Nyomdász, 1862–1874.