keblünk

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From the kebl- stem of kebel (bosom) +‎ -ünk (our, possessive suffix).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkɛblyŋk]
  • Hyphenation: keb‧lünk

Noun

[edit]

keblünk

  1. first-person plural single-possession possessive of kebel

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative keblünk
accusative keblünket
dative keblünknek
instrumental keblünkkel
causal-final keblünkért
translative keblünkké
terminative keblünkig
essive-formal keblünkként
essive-modal keblünkül
inessive keblünkben
superessive keblünkön
adessive keblünknél
illative keblünkbe
sublative keblünkre
allative keblünkhöz
elative keblünkből
delative keblünkről
ablative keblünktől
non-attributive
possessive - singular
keblünké
non-attributive
possessive - plural
keblünkéi