kategorikus
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Borrowed from German kategorisch (“categorical”).[1] With Latinate -ikus ending.
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]kategorikus (comparative kategorikusabb, superlative legkategorikusabb)
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kategorikus | kategorikusak |
| accusative | kategorikusat | kategorikusakat |
| dative | kategorikusnak | kategorikusaknak |
| instrumental | kategorikussal | kategorikusakkal |
| causal-final | kategorikusért | kategorikusakért |
| translative | kategorikussá | kategorikusakká |
| terminative | kategorikusig | kategorikusakig |
| essive-formal | kategorikusként | kategorikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kategorikusban | kategorikusakban |
| superessive | kategorikuson | kategorikusakon |
| adessive | kategorikusnál | kategorikusaknál |
| illative | kategorikusba | kategorikusakba |
| sublative | kategorikusra | kategorikusakra |
| allative | kategorikushoz | kategorikusakhoz |
| elative | kategorikusból | kategorikusakból |
| delative | kategorikusról | kategorikusakról |
| ablative | kategorikustól | kategorikusaktól |
| non-attributive possessive – singular |
kategorikusé | kategorikusaké |
| non-attributive possessive – plural |
kategorikuséi | kategorikusakéi |
Derived terms
[edit]See also
[edit]References
[edit]- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
[edit]- kategorikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN