közlékeny

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

közöl (to convey) +‎ -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkøzleːkɛɲ]
  • Hyphenation: köz‧lé‧keny
  • Rhymes: -ɛɲ

Adjective

[edit]

közlékeny (comparative közlékenyebb, superlative legközlékenyebb)

  1. communicative

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative közlékeny közlékenyek
accusative közlékenyet közlékenyeket
dative közlékenynek közlékenyeknek
instrumental közlékennyel közlékenyekkel
causal-final közlékenyért közlékenyekért
translative közlékennyé közlékenyekké
terminative közlékenyig közlékenyekig
essive-formal közlékenyként közlékenyekként
essive-modal
inessive közlékenyben közlékenyekben
superessive közlékenyen közlékenyeken
adessive közlékenynél közlékenyeknél
illative közlékenybe közlékenyekbe
sublative közlékenyre közlékenyekre
allative közlékenyhez közlékenyekhez
elative közlékenyből közlékenyekből
delative közlékenyről közlékenyekről
ablative közlékenytől közlékenyektől
non-attributive
possessive - singular
közlékenyé közlékenyeké
non-attributive
possessive - plural
közlékenyéi közlékenyekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]