következtető
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]következtet + -ő
Pronunciation
[edit]Participle
[edit]következtető
Adjective
[edit]következtető (not comparable)
- (linguistics) illative (inferential, as a type of coordination, when the consequence follows the rationale in the sentence, connected by therefore or one of its synonyms)
- Hypernym: mellérendelő
- Coordinate term: (“explaining”, when the consequence precedes the rationale in the sentence) magyarázó
Declension
[edit]| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | következtető | következtetők |
| accusative | következtetőt | következtetőket |
| dative | következtetőnek | következtetőknek |
| instrumental | következtetővel | következtetőkkel |
| causal-final | következtetőért | következtetőkért |
| translative | következtetővé | következtetőkké |
| terminative | következtetőig | következtetőkig |
| essive-formal | következtetőként | következtetőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | következtetőben | következtetőkben |
| superessive | következtetőn | következtetőkön |
| adessive | következtetőnél | következtetőknél |
| illative | következtetőbe | következtetőkbe |
| sublative | következtetőre | következtetőkre |
| allative | következtetőhöz | következtetőkhöz |
| elative | következtetőből | következtetőkből |
| delative | következtetőről | következtetőkről |
| ablative | következtetőtől | következtetőktől |
| non-attributive possessive - singular |
következtetőé | következtetőké |
| non-attributive possessive - plural |
következtetőéi | következtetőkéi |