Jump to content

kötésű

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kötés (binding, cover) +‎ (adjective-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkøteːʃyː]
  • Hyphenation: kö‧té‧sű
  • Rhymes: -ʃyː

Adjective

[edit]

kötésű (not comparable)

  1. of/with (the specified kind of) binding (cover)
    Synonym: fedelű

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative kötésű kötésűek
accusative kötésűt kötésűeket
dative kötésűnek kötésűeknek
instrumental kötésűvel kötésűekkel
causal-final kötésűért kötésűekért
translative kötésűvé kötésűekké
terminative kötésűig kötésűekig
essive-formal kötésűként kötésűekként
essive-modal
inessive kötésűben kötésűekben
superessive kötésűn kötésűeken
adessive kötésűnél kötésűeknél
illative kötésűbe kötésűekbe
sublative kötésűre kötésűekre
allative kötésűhöz kötésűekhez
elative kötésűből kötésűekből
delative kötésűről kötésűekről
ablative kötésűtől kötésűektől
non-attributive
possessive – singular
kötésűé kötésűeké
non-attributive
possessive – plural
kötésűéi kötésűekéi

Derived terms

[edit]