Jump to content

késedelme

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

késedelem +‎ -e (his/her/its, possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkeːʃɛdɛlmɛ]
  • Hyphenation: ké‧se‧del‧me

Noun

[edit]

késedelme

  1. third-person singular single-possession possessive of késedelem

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative késedelme
accusative késedelmét
dative késedelmének
instrumental késedelmével
causal-final késedelméért
translative késedelmévé
terminative késedelméig
essive-formal késedelmeként
essive-modal késedelméül
inessive késedelmében
superessive késedelmén
adessive késedelménél
illative késedelmébe
sublative késedelmére
allative késedelméhez
elative késedelméből
delative késedelméről
ablative késedelmétől
non-attributive
possessive - singular
késedelméé
non-attributive
possessive - plural
késedelmééi