Jump to content

kérelme

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kérelem +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkeːrɛlmɛ]
  • Hyphenation: ké‧rel‧me

Noun

[edit]

kérelme

  1. third-person singular single-possession possessive of kérelem

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kérelme
accusative kérelmét
dative kérelmének
instrumental kérelmével
causal-final kérelméért
translative kérelmévé
terminative kérelméig
essive-formal kérelmeként
essive-modal kérelméül
inessive kérelmében
superessive kérelmén
adessive kérelménél
illative kérelmébe
sublative kérelmére
allative kérelméhez
elative kérelméből
delative kérelméről
ablative kérelmétől
non-attributive
possessive - singular
kérelméé
non-attributive
possessive - plural
kérelmééi