képlékeny

Hungarian

Etymology

First attested in 1871. From képel (“to form, shape”, obsolete) +‎ -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency), from kép (“image”) + -el (verb-forming suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries. The verb képel was modeled after German Bild (“image”) and bilden (“to form”); today it is used mainly in felképel (“to slap someone’s face”).^[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈkeːpleːkɛɲ]
Hyphenation: kép‧lé‧keny
Rhymes: -ɛɲ

Adjective

képlékeny (comparative képlékenyebb, superlative legképlékenyebb)

malleable
Synonyms: gyúrható; formálható; mintázható; plasztikus (of material); idomítható (of person, animal)
(of a situation) fluid

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	képlékeny	képlékenyek
accusative	képlékenyet	képlékenyeket
dative	képlékenynek	képlékenyeknek
instrumental	képlékennyel	képlékenyekkel
causal-final	képlékenyért	képlékenyekért
translative	képlékennyé	képlékenyekké
terminative	képlékenyig	képlékenyekig
essive-formal	képlékenyként	képlékenyekként
essive-modal	—	—
inessive	képlékenyben	képlékenyekben
superessive	képlékenyen	képlékenyeken
adessive	képlékenynél	képlékenyeknél
illative	képlékenybe	képlékenyekbe
sublative	képlékenyre	képlékenyekre
allative	képlékenyhez	képlékenyekhez
elative	képlékenyből	képlékenyekből
delative	képlékenyről	képlékenyekről
ablative	képlékenytől	képlékenyektől
non-attributive possessive - singular	képlékenyé	képlékenyeké
non-attributive possessive - plural	képlékenyéi	képlékenyekéi

Derived terms

References

^ képlékeny in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)