kénytelen
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From the noun kény + -telen.[1]
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]kénytelen (comparative kénytelenebb, superlative legkénytelenebb)
- (predicatively) forced, compelled, obliged (to do something)
- Kénytelen leszek elmenni oda. ― I will have to go there.
- (used as an adverb) against one’s will, reluctantly (no choice but to do)
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kénytelen | kénytelenek |
| accusative | kénytelent | kényteleneket |
| dative | kénytelennek | kényteleneknek |
| instrumental | kénytelennel | kénytelenekkel |
| causal-final | kénytelenért | kénytelenekért |
| translative | kénytelenné | kénytelenekké |
| terminative | kénytelenig | kénytelenekig |
| essive-formal | kénytelenként | kénytelenekként |
| essive-modal | kénytelenül | — |
| inessive | kénytelenben | kénytelenekben |
| superessive | kénytelenen | kényteleneken |
| adessive | kénytelennél | kényteleneknél |
| illative | kénytelenbe | kénytelenekbe |
| sublative | kénytelenre | kénytelenekre |
| allative | kénytelenhez | kénytelenekhez |
| elative | kénytelenből | kénytelenekből |
| delative | kénytelenről | kénytelenekről |
| ablative | kénytelentől | kénytelenektől |
| non-attributive possessive – singular |
kénytelené | kényteleneké |
| non-attributive possessive – plural |
kénytelenéi | kénytelenekéi |
Derived terms
[edit]Compound words
See also
[edit]References
[edit]- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
[edit]- kénytelen in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.