Jump to content

jegye

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

jegy +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈjɛɟɛ]
  • Hyphenation: je‧gye

Noun

[edit]

jegye

  1. third-person singular single-possession possessive of jegy

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jegye
accusative jegyét
dative jegyének
instrumental jegyével
causal-final jegyéért
translative jegyévé
terminative jegyéig
essive-formal jegyeként
essive-modal jegyéül
inessive jegyében
superessive jegyén
adessive jegyénél
illative jegyébe
sublative jegyére
allative jegyéhez
elative jegyéből
delative jegyéről
ablative jegyétől
non-attributive
possessive - singular
jegyéé
non-attributive
possessive - plural
jegyééi