jóllakott

Hungarian

Etymology

jóllakik (“to eat one's fill”) +‎ -ott (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈjoːlːɒkotː]
• Hyphenation: jól‧la‧kott
• Rhymes: -otː

Verb

jóllakott

1. third-person singular indicative past indefinite of jóllakik

Participle

jóllakott

1. past participle of jóllakik

Adjective

jóllakott (comparative jóllakottabb, superlative legjóllakottabb)

1. full, satisfied, sated (not hungry)

   Antonym: éhes

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)

	singular	plural
nominative	jóllakott	jóllakottak
accusative	jóllakottat	jóllakottakat
dative	jóllakottnak	jóllakottaknak
instrumental	jóllakottal	jóllakottakkal
causal-final	jóllakottért	jóllakottakért
translative	jóllakottá	jóllakottakká
terminative	jóllakottig	jóllakottakig
essive-formal	jóllakottként	jóllakottakként
essive-modal	—	—
inessive	jóllakottban	jóllakottakban
superessive	jóllakotton	jóllakottakon
adessive	jóllakottnál	jóllakottaknál
illative	jóllakottba	jóllakottakba
sublative	jóllakottra	jóllakottakra
allative	jóllakotthoz	jóllakottakhoz
elative	jóllakottból	jóllakottakból
delative	jóllakottról	jóllakottakról
ablative	jóllakottól	jóllakottaktól
non-attributive possessive – singular	jóllakotté	jóllakottaké
non-attributive possessive – plural	jóllakottéi	jóllakottakéi

Derived terms

• jóllakottan
• jóllakottság

Further reading

• jóllakott in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN