irányuló

Hungarian

Etymology

irányul +‎ -ó

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiraːɲuloː]
• Hyphenation: irá‧nyu‧ló
• Rhymes: -loː

Participle

irányuló

1. present participle of irányul

Adjective

irányuló (not comparable)

1. aiming, pointing, directed (at something: felé)

   kelet felé irányuló ― east-bound

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	irányuló	irányulók
accusative	irányulót	irányulókat
dative	irányulónak	irányulóknak
instrumental	irányulóval	irányulókkal
causal-final	irányulóért	irányulókért
translative	irányulóvá	irányulókká
terminative	irányulóig	irányulókig
essive-formal	irányulóként	irányulókként
essive-modal	—	—
inessive	irányulóban	irányulókban
superessive	irányulón	irányulókon
adessive	irányulónál	irányulóknál
illative	irányulóba	irányulókba
sublative	irányulóra	irányulókra
allative	irányulóhoz	irányulókhoz
elative	irányulóból	irányulókból
delative	irányulóról	irányulókról
ablative	irányulótól	irányulóktól
non-attributive possessive - singular	irányulóé	irányulóké
non-attributive possessive - plural	irányulóéi	irányulókéi