igei
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]ige (“verb”) + -i (adjective-forming suffix)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]igei (not comparable)
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | igei | igeiek |
| accusative | igeit | igeieket |
| dative | igeinek | igeieknek |
| instrumental | igeivel | igeiekkel |
| causal-final | igeiért | igeiekért |
| translative | igeivé | igeiekké |
| terminative | igeiig | igeiekig |
| essive-formal | igeiként | igeiekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | igeiben | igeiekben |
| superessive | igein | igeieken |
| adessive | igeinél | igeieknél |
| illative | igeibe | igeiekbe |
| sublative | igeire | igeiekre |
| allative | igeihez | igeiekhez |
| elative | igeiből | igeiekből |
| delative | igeiről | igeiekről |
| ablative | igeitől | igeiektől |
| non-attributive possessive – singular |
igeié | igeieké |
| non-attributive possessive – plural |
igeiéi | igeiekéi |
Derived terms
[edit](Expressions):
Further reading
[edit]- igei in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN