hivatali
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]hivatal (“office”) + -i (adjective-forming suffix)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]hivatali (not comparable)
- official, administrative, of or related to office, work
- hivatali munka ― office work
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | hivatali | hivataliak |
| accusative | hivatalit | hivataliakat |
| dative | hivatalinak | hivataliaknak |
| instrumental | hivatalival | hivataliakkal |
| causal-final | hivataliért | hivataliakért |
| translative | hivatalivá | hivataliakká |
| terminative | hivataliig | hivataliakig |
| essive-formal | hivataliként | hivataliakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | hivataliban | hivataliakban |
| superessive | hivatalin | hivataliakon |
| adessive | hivatalinál | hivataliaknál |
| illative | hivataliba | hivataliakba |
| sublative | hivatalira | hivataliakra |
| allative | hivatalihoz | hivataliakhoz |
| elative | hivataliból | hivataliakból |
| delative | hivataliról | hivataliakról |
| ablative | hivatalitól | hivataliaktól |
| non-attributive possessive – singular |
hivatalié | hivataliaké |
| non-attributive possessive – plural |
hivataliéi | hivataliakéi |
See also
[edit]Further reading
[edit]- hivatali in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN